Kétféle életet élhetsz. Megfelelhetsz a környezeted, a trendek, a világ elvárásainak. Vagy mehetsz az emocionális úton. Ahol a szíved a kormány. Ha utóbbit választod, úgy készülj, nem fognak megérteni. Nem fog megérteni az édesanyád, aki szerint a fia sosem fog felnőni. Nem fog megérteni az édesapád, miért nem jó neked a szombatokat is lefoglaló munkahely. Nem fognak megérteni a barátok, miért mondasz nemet a péntek esti frenetikus bulira a szombat reggel startoló túra miatt. Nem fognak megérteni az aktuális barátnők, popsztárok portréi és újhullámos műremekek helyett miért piros-kék leplek borítják a faladat, furcsa idegen kifejezésekkel és még furcsább ábrákkal. Nem fognak megérteni. Hogy megéri-e? Kit érdekel. Ez nem üzlet, nem Csányiék öltönyös-nyakkendős világa. Nincs mérleg. Nincs ellensúly. Három évtized a lelátón. Egy autó ára. Egy ház ára. De ha újrakezdhetnéd, ugyanígy csinálnál mindent. Különben is, a szerződés régen aláírva. A pecsét a hátadon, a karodon. A bőröd alatt. Egy pajzs, egy patinát sugalló évszám, egy dicsőséges babérkoszorú. És egy szó. A szó. Melyet ha ezer évig élnek sem fognak sem érteni, sem érezni. Ott állsz a pálya szélén. Az utolsó Isten háta mögötti etnikum-fellegvárban. És mit érzel, hogy az adott pillanatban a legjobb helyen vagy a világon? Dehogy. Azt érzed, hogy az adott pillanatban nem lehetsz máshol a világon. Ez a te életed, a te utad, a te világod. Ez te vagy. És a te Egyetlen Igaz Szerelmed.

vito1899